Claudio Pozzani
Árnyékmenet
(La Marcia dell’ombra)
Zsinórok lógnak az égből,
és fagyos láncok táncolnak körbe.
Villanó kiáltások között
a sötétben kioldandó
csomó a világ.
Spárgagubanc,
az olló kizárt.
Súlytalan fürtök közé
szoruló fésű.
Árnyék, csak árnyék.
Szempilla-csapás még.
Szétnézek, s falakat látok,
még a tükröm is fal lett,
melledre fal nőtt,
érzékeim és szívem falba ragadtak.
Imák és káromkodások zuhognak egyre,
a homokon elgőzölődnek,
mérgezett csendben súrlódnak tovább
a nevek, a jelzők, a hangtalan szavak.
Árnyék, csak árnyék.
Szempilla-csapás még.
A napnak csak a visszfényét látom
az esővíz tócsa-szivárványában,
megkötött kutyák távoli ugatása
rajzol elém a sötétben holdat.
Békém nem a háború távolléte.
Békém a háború fogalmának hiánya.
Árnyék, csak árnyék.
Szempilla-csapás még.
Szkárosi Endre
fordítása
Az eredeti vers itt olvasható el.


Claudio Pozzani 1961-ben született Genovában. Számos verseskötete és prózai műve jelent meg, az olasz performanszköltészet nemzetközileg ismert alakja. 1983-ban alapította meg a Circolo dei Viaggiatori del Tempót (Az Időutazók Köre), amelynek keretében útnak indította a Genovai Nemzetközi Költészeti Fesztivált, amely utazófesztiválként (European Voices) rendszeresen szerepel a nemzetközi kulturális programokban. 2001-ben pedig a Költészet Nemzetközi Házát hozta létre a genovai Hercegi Palotában, évi 180 ingyenesen látogatható irodalmi és művészeti programmal. Az utóbbi időben megjelent munkái között szerepel a La marcia dell’ombra (Árnyékmenet) című lemeze (zene: Fabio Vernizzi és Andrea Vialardi), a Kate e moi (Kate és én) című regénye, valamint a Saudade & Spleen című versgyűjtemény.
Szkárosi Endre (1952–2022) József Attila-díjas költő, intermediális művész és előadó, művészeti író, műfordító, kritikus és irodalomtörténész.