Miután Joe Pluecker végigolvasta a Coldfront top 40-es listáját a tavalyi év legjobb versesköteteiből, és azt találta, hogy nincsen köztük egyetlen külföldi sem, ismét rádöbbent, hogy milyen magába zárkózó is az amerikai líraolvasó- és lírakiadó közeg. Mint írja, ez már egy agyonbeszélt téma, mégsem változott a helyzet az évek során, az amerikai szcéna továbbra sem kíváncsi a külföldi költészetre, s magát a lírafordítást is túlaggódja („Mi van, ha elveszítünk valamit az eredetiből?!”). De nem akar a keserűségben dagonyázni – folytatja – inkább összegyűjti a legjobbakat, s hogy egészen biztosan a legjobbak szerepeljenek ezen a listán, felsorolja mindet, ami csak tavaly megjelent.

A legtöbb kötettel a francia, spanyol, kínai és arab nyelvű költészetek vannak jelen, ami arra is rámutat, hogy mik az amerikai lírafordítás főbb érdeklődési területei. Magyarországot két kötet képviseli, az egyik Márai Sándor majdnem háromszáz oldalas válogatott versei (hozzá kell tennünk, ez sem amerikai, hanem angol kiadás), a The Withering World (’Hervadó világ’), John Ridland és  Peter V. Czipott (azaz Czipott Péter) fordításában, Tibor Fischer előszavával, a másik pedig egy antológia, Light within the Shade: Eight Hundred Years of Hungarian Poetry (’Fény az árnyékban. Nyolcszáz év magyar költészete’) címmel. A Syracuse University Press által kiadott kötet, melynek szerkesztő-fordítói  Zsuzsanna Ozsvath és Frederick Turner voltak, a 135 legfontosabb magyar verset adja közre a 14. századtól a 21. századig – a könyv ajánlója szerint. Szerepel benne többek között Balassi Bálint, Csokonai Vitáz Mihály, Arany, Petőfi, Ady, József Attila, de Kiss József és Heltai Jenő is. A kortárs magyar költőket Gergely Ágnes, Várady Szabolcs és Tóth Krisztina képviseli.

Habár Pluecker panaszkodik a kötetek gyér száma miatt, innen nézve mégis van benne némi irigylésre méltó. A teljes lista itt érhető el.