Pierre Jean Jouve

Siralmak a szarvashoz

Vérző akár az éj, rettenetben remekbe szabott, némán
          Érző, elpusztulsz közeledtünkre.
A fájón, a kétségesen tűnj elő, sietve,
A spermában, verejtékben meddőn,
          Aki a vadász volt maga;
          És oly vétkes árnya, szerelme
Oly erőtlen! Egy testben tűnj elő
Igaz és
          Forró szőrzet, kit beér a halál.
Te, kinek sebei
          Lövéseink szaggatta ujjnyi lyukak
Igaz szerelmünkön, te tűnj elő, te térj vissza
Dacára a szerelemnek, dacára
          A sebnek, mely felbugyog.

 

Szabó Marcell

fordítása