Rose Ausländer
Rückblick
Schön der Mensch
Wer leugnets
Schön
Sein aufrechter Gang
Seine Augen geniale Maler
Sein Wortschatz
Gefühl aus Feuer und Eis
Helle und dunkle Gedanken
Helle und dunkle Absichten
Schön der Mensch
Wer leugnets
Sein Drang zu schaffen
Menschen zu schaffen
Menschen aus der Welt zu schaffen
Mit schönen Händen
Städte bauend
Häuser mit mächtigen Öfen
Wer leugnet
Dass der helle Menschenverstand
Stehnbleibt
Vor den mächtigen Öfen der schönen
Menschen
Visszapillantás
(Rückblick)
Szép az ember
ki tagadná
Szép
az egyenes járása
szeme zseniális festő
a szókincse
Tüzes és jeges érzés
tiszta és sötét gondolatok
tiszta és sötét szándékok
Szép az ember
ki tagadná
Teremteni akar
embereket
a világból kiiktatni
Szép kezével
városokat épít
házakat hatalmas kemencékkel
Ki tagadná
hogy a tiszta emberi értelem
megtorpan
a szép emberek
hatalmas kemencéi előtt
Rácz Péter fordítása
Visszatekintés
(Rückblick)
Szép az ember
Aki tagadja
Szép
Egyenes járása
Szeme zseniális festő
Szókincse
Érzés tűzből és jégből
Világos és sötét gondolatok
Világos és sötét szándékok
Szép az ember
Aki tagadja
Neki muszáj teremteni
Embereket teremteni
Embereket a világból kiteremteni
Szép kezével
Városokat épít
Házakat hatalmas kemencékkel
Ki tagadja
A világos emberi értelem
Elpusztul
A szép emberek hatalmas
Kemencéi előtt
Lesi Zoltán fordítása


Rose Ausländer (1901–1988) németül és angolul is alkotó költő volt, aki a bukovinai (akkor az Oszták–Magyar Monarchiához tartozó) Csernovicban született, német nyelvű zsidó családba. Iskoláit Bécsben és Csernovicban végezte, mely 1918-tól a Román Királyság része lett (ma Ukrajnához tartozik). 1921-ben, apja halála után, későbbi férjével, Ignaz Ausländerrel New Yorkba vándorolt ki, ahol hosszú ideig élt, és amerikai állampolgárságot is szerzett. A harmincas években (édesanyja betegsége és magánéleti okok miatt is) visszatért Romániába, Bukarestben telepedett le, majd ismét Csernovicba költözött. A náci megszállást a helyi gettóban bujkálva vészelte át, de az események hatására felhagyott a német nyelvvel és csak angolul írt (egészen 1956-ig). A háború utáni időkben ismerkedett meg Paul Celannal, aki nagy hatást gyakorolt lírájára (igaz, ez a hatás kölcsönös volt). A kommunizmus elől ismét emigrálni kényszerült, visszatért New Yorkba, majd 1967-ben Nyugat-Németországban telepedett le. Élete utolsó szakaszát ágyhoz kötött betegként töltötte, írásait pedig tollba mondta. Düsseldorfban hunyt el 1988-ban. Fontosabb verseskötetei: Der Regenbogen (’A szivárvány’, 1929), Blinder Sommer (’Vak nyár’, 1965), Mein Venedig versinkt nicht (’Az én Velencém nem süllyed’, 1982).