Farkas Péter Kölnből elküldte szerkesztőségünknek a birtokában lévő Ausländer-kézirat másolatát, mi megkértünk két fordítót, hogy készítsék el a vers magyar változatát, Farkas Pétert pedig, hogy írjon egy jegyzetet a kézirat mellé. Most ez utóbbit olvashatják.
A német irodalomtörténetben több látványos ágyhalál szerepel. Közülük Heine nyolc évig tartó matrac-sírja a legközismertebb. Rose Ausländer 1977-ben döntött úgy, hogy nem kel föl többé az ágyból. Az utolsó emigrációja a düsseldorfi zsidó szeretetotthon, a Nelly Sachs Haus paplanjai és párnái között telt el, és tizenegy évig tartott. A „fekete Sappho” (Alfred Margul-Sperber) a legendás csernovici költőgeneráció tagja, aki nem toporzékolva – ahogy később Claire Goll támadta Celant –, hanem szelíden, a legcsekélyebb mértékben sem követelőzve megjegyezte, hogy bizony a Todesfuge (Celan) egyik alapmetaforája, a „schwarze Milch”, valószínűleg tőle származik. A metaforát tartalmazó vers 1939-ben jelent meg Rose Ausländer első kötetében (Der Regenbogen). A költőt, mintha csak gúnyolná a sors, akkoriban Scherzer-Ausländernek, magyarul „külföldi-tréfálkozónak” hívták.
A kötet négyszáz példányban jelent meg, ma tizenhárom létező példányról tudunk. Ezek egyike a marbachi Német Irodalmi Archívumban található, és Rose Ausländer adta 1957-ben Paul Celannak, aki a birtokában lévő első példányt valamikor elveszítette. Az elkallódott kötetet Celan Dr. Jakob Silbermanntól kapta 1944-ben. Dr. Silbermann a költő baráti köréhez tartozott, és ő javasolta Celannak az „Antschel”, „Ancel” név megváltoztatását. A „schwarze Milch” metaforájának „története” talán csak egy apró, de hangsúlyos epizód Rose Ausländer pályájának kezdetén, ellenben az egész későbbi életmű megértését és elhelyezését segíti. És egy érdekes mintázat a csernovici meridiánon.
