H. C. Artmann

vízkék fa
(ein wasserblauer baum)

vízkék fa magasra
szökken
miként a forrás

hajnal derengés és fénysugár
kifeszített húr
melyet még
nem bírtak
szóra

fagyálló
mint elrejtett rozs
csókolatlan mint a száj
mely friss álmot
ízlel az ajkán
gyönyörű kérés
hogy még ne riadjon fel

még most ne
még ne

Hajnal Gábor

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.