Két óolasz szonett – Halasi Zoltán jegyzete
Cs. és kir. versek. Az apa morális útravalója az első, a fiú életállomás-jelzője a második. Az elsőt szabadon írták, a másodikat valószínűleg fogságban. Az apa a nemesi erényeket fejti ki, a fiú a Prédikátort idézve kapcsolódik a forgandóság motívumához. Amott a művelt nemesember életeszménye, a „corteggia” mint legfőbb imperatívusz – emitt is, de immár árnyékosabban, úgy, hogy az idő viszontagságai közt hajózót ne legyen miért hibáztatni („biasimare”). A császár sokáig győzött, a fiú hamar vesztett. A két vers között biztos eltelt egy-két évtized. A szonett forrásvidékén járunk. Giacomo da Lentini, II. Frigyes jegyzője, az ún. szicíliai iskola vezéralakja találta fel ezt a versformát a 13. század elején. Tizenegyes jambusok, 8-6-os tagolásban 14 sor, amit kezdetben dupla szélesen 7 sorban írtak. Talán a legidőtállóbb európai versforma. Olyasféle nóvum a lírában, mint a festészetben a perspektíva. Enyészpontba (konklúzióba) torkolló távlat (érvelés). A rövidülés a belső asszimetria, a strófák 4:3-as arányának eredménye. Lentini a szerelem filozófiájáról írt szonetteket. Felséges kollégáitól itt két morálfilozófiai darabot idézek. Frigyes és Enzo (Heinrich, Hencius, Enzio) német létükre az udvar világi nyelvén, szicíliai olasz nyelvjárásban énekeltek. Több szerelmi ének (canzone) és ez a két szonett maradt fenn tőlük. Enzo versére egy Bologna-vers írása közben bukkantam rá.

II. Frigyes császár
Misura, providenzia e meritanza
Előrelátás és mértékletesség
vezére a bölcs ember életének,
finom modorra tanít a nemesség,
a gazdagság megfontolásra késztet.
De jóvá nem lesz az erkölcstelenség
akkor se, ha van gazdagság, tömérdek,
csak a jó tettben következetesség
tekinthető a nemesség jelének.
Akit nagyon nagy úrrá tett a sorsa,
és dúsgazdaggá, nagyot bukhat menten,
le a biztosnak hitt uborkafáról.
A bölcs nem vágyik a túl magas polcra,
nem tesz kockára mindent eszementen,
és talpig úriember, éljen bárhol.
A vers eredetiben itt olvasható.

Enzo király
Tempo vene chi sale, e chi discende
Idő jön, mélyre bukni, emelkedni,
idő beszélni, idő csöndben állni,
idő kivárni, idő cselekedni,
idő nem félni, szorongást kiállni.
Idő erősnek engedelmeskedni,
idő a dolgokat előre látni,
idő a támadóink megbüntetni,
idő a vakot adni, mit se látni.
Bölcs ember az, kit nem mások vezetnek,
csakis az ész, a műveltség uralja,
tud tűrni, ilyen korban is haladni,
kivívja tetszését az embereknek,
és nem ad okot semmikor sem arra,
hogy bármiért lehessen hibáztatni.
A vers eredetiben itt olvasható.
Halasi Zoltán
fordítása


(1220–1272) II. Frigyes törvényesített fiaként Szardínia királya és apja helytartója Észak-Olaszországban. A pápa és a császár közti harcok során fiatalon (1249) fogságba esik, élete végéig Bolognában tartják házi őrizetben. A dél-itáliai nyelvjárást használja, a Dante előfutárának tekinthető, ún. szicíliai iskola tagjának számít.
(1194-1250) szicíliai király, német-római császár , kezdetben a pápaság szövetségese, majd esküdt ellensége, a guelf-ghibellin háborúskodás egyik fő aktora. Korát megelőző polihisztor és kultúrreformer, az olasz népnyelvű költészet pártfogója és egyik első művelője.
Halasi Zoltán (1954) József Attila-díjas költő, író, műfordító. Többek között Elias Canetti, Robert Walser, Elfriede Jelinek és Jichak Katzenelson műveit ültette át magyar nyelvre. Legutóbbi verseskötete Bella Italia címmel jelent meg a Magvető Kiadónál 2016-ban.