A texasi láncfűrészes mészárlás
Mit is mondhatnánk egy olyan filmről, amelynek már a címe elijeszti az embereket?
Stephen King
Én
láttam
és szerettem: a vér,
akár Sand Creek,
már a nevével félelmet kelt,
mert amerikai
indián vagyok és megtanultam,
a szavak másfajta erőszakát.
Ez a szótár a génekben rejlik.
Mikor Bőrpofa bezúzza a fehér fiú koponyáját
egy marhataglóval, lesújt újra és újra,
míg a fiú karja és lába ráng és rúg vadul
valódi és képzelt ellenségek felé, feldereng
egy másik mészárszék
a vágóhídon, a film egy korábbi jelenetében
a dülledt szemű, tátott szájú marhák
olyan erős rettegéssel várták a taglót
hogy félelmük bűze elől nem volt menekvés. Feldereng
a vesztőhely
Sand Creeknél,
ahol 105 déli cheyenne és arapaho nőt és gyereket
és 28 férfit mészárolt le 700 állig felfegyverzett katona,
Chivington ezredes és az ő Önkéntesei. Önkéntesek.
Az erőszaknak nincsenek metaforái; csak a hajnali kürtszó.
Hidd el, nincs semmi meglepő
egy holttestben. Így a huszadik század vége felé
könnyen csordulnak a könnyek és értelmetlenül:
az ízlelés és a tapintás helyett
az ismétléstől rettegünk. Én láttam
és szerettem: az öldöklést, a sötét humorát,
a keskeny határt „művészet és kizsákmányolás közt”
mert felfogtam, a vért
csak vér moshatja le. Jártam helyeken,
ahol megértettem, hogy Tépd ki a szívét,
és fald fel egészben. A harag íze
és a keserűség, akár a nyers bőr fogaim közt.
Voltam szerelmes.
A rezervátum autósmozijában láttam először,
és tanúja voltam az amerikai történelemnek,
ahogy pereg és pereg a vásznon
bádoghangszórók torzítják a hangokat és az álmokat.
Azóta éhezem
mindazt, amit nem láttam.
Ez az ország pontosan efféle gyengeséget követel:
faljunk fel mindent, amit elénk tesznek
és kérjünk repetát. Szánk szélesre tárul.
Fogaink megnyúlnak, de lerágjuk őket,
nehogy az agyunkig nőjenek. Én
láttam és szerettem: a vér,
mint a zene,
nagyobbá tesz minket
felelősebbé
bűneinkért,
mert amerikai
indián vagyok és megtanultam,
az éhség könnyen őrületté válik.
Sepsi László
fordítása


Sherman Alexie (1966) amerikai író, költő és filmrendező. Visszatérő témái az amerikai őslakosokat érintő társadalmi problémák, mint a mélyszegénység, az alkoholizmus vagy a rasszizmus megjelenési formái. A többnyire önéletrajzi ihletésű szövegeiben a személyes és kollektív emlékezet, illetve az indián spiritualitás keveredik a kortárs popkultúra kódjaival. Versei magyar nyelven több antológiában is megjelentek, önálló kötetei: Ha azt mondjuk: Phoenix, Arizona / A Disznószemű legendája (2003, Rick Bass-szal közösen), Menekülés (2008), Junior – Egy indián naplója (2009).
Sepsi László (1985) író, szerkesztő, kritikus. A Műút folyóirat zsánerirodalommal foglalkozó „Holtsáv” kritikarovatának szerkesztője. Pinky című regénye 2016-ban jelent meg.