Retró címmel új rovatot indítunk, amiben időről-időre olyan versfordításokat közlünk, melyek talán már kiestek az idő rostáján, mégis érdekesek lehetnek valamiért. Elfeledett vagy nehezen hozzáférhető folyóiratokat és antológiákat túrunk fel értük, s rövid kommentár kíséretében tesszük őket itt közzé.

Első alkalommal a Szovjet Irodalom című folyóiratból választottunk egy verset a fehérorosz Makszim Tanktól. Ez a folyóirat 1975-től 1990-ig működött a Magyar Népköztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szovjet Írószövetség közös kiadásában. Király István szerkesztésében, havilapként. Aztán a rendszerváltással mintha okafogyottá vált volna, s lassan feledésbe is merült – két és fél évtizednyi működése teljes tartalmával együtt. Tank versét Veress Miklós fordításában az 1979/2-es számából mentettük ki.

Makszim Tank

Tavak mérlegén

Tavak csészéiben
mérik maguk a halászladikok,
az átsuhanó felhők, madarak.

Most a Mjasztra tavába
zúdult bele a vihar –
mérlegcsészéje süllyed,
aztán a Narocsba
partizánszobor árnya hullt,
s emelkedni kezdett a tó.

E mérlegcsészék föl-le, föl-le
hintálnak fellegtől, szivárványtól,
naptól meg csillagoktól.

Tavak csészéin hányszor, de hányszor
méretett meg
szívem, szavam, dalom.

Veress Miklós fordítása