Jan Těsnohlídek

nem ment
(nevyšlo to)

az asztalnál ültek a konyhában
           hallgatták a csendet

ez a csend
valamit jelentett ez a
csend kellemetlen
volt átható
csend amit nem lehetett nem észrevenni

nem ment

egyetlen mondat se
maradt még egy
szó se

amit kölcsönzött nem adta meg
amije volt befektette
amit befektetett el is veszítette

nem ment

egyetlen mondat se
maradt még egy
szó se

hét év házasság
két gyerek
ott ül a konyhaasztalnál
bámul
mint egy kölyök
egy olyan rendes kölyök
amilyen volt

erre ki is számított volna

 

Vörös István

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.