A mosdótálba hátrahajtja fejét,
kibontakoznak arcvonásai.
Az időt húzom, míg a víz épp fej-meleg lesz.
Megszoktam szinte már az öreg hajakat
és tisztelettel nézem az arcokat,
a homlokhoz szorítva szabad kezem,

amíg közelről végigspray-zem a fejbőrt.
Csak az ujjaimat szabad figyelnem,
a tollas orcát nem bámulhatom,
sem a göngyölt bőrt, ahogy lefolyik
és hurkás torkát látni engedi
a varrat nélküli lyukkal, amin levegőt vesz.

Ha jól értettem új, nyelőcsövi hangján
elböffentett szavait, akár a rákról
is kérdezhetném, hogy mi van akkor,
ha kezem megcsúszik, és a nyers hab
simán lezúdul a csatornarendszeren,
vagy egy légy… Muszáj odanéznem.

Szolid és sötét a nyílás. Körben a bőr
kibírhatatlanul puha.
A szemét lehunyja és mosolyog, mialatt én
durván masszírozom s magamban a három
tabutémát ismételgetem, melyekről
anyám szerint egy fodrász nem beszélhet.

Imreh András

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.