Versek a Hulladéknap (Søppelsolen) című kötet Fehér fehér ellen (Hvit mot hvit) szvitjéből
A személyhívó
csipog.
Kellesz
egy
kísérlethez.
__
A falnak dőlve,
bordáid
létrája; ki
várja, hogy felmásszon
rajta,
nem azért, hogy lásson,
hanem hogy hányjon.
__
A széttárt ujjak
szárnyak.
Képtelen vagy a repülésre,
nem úgy, mint egy papagáj
vagy egy angyal.
Kinyúl belőled
a termőföld.
Mást akar
táplálni.
__
Az élet összepréseli
a fejedet, ki-
düllednek a szemek,
pedig vaknak kellett volna lenniük,
a fogak,
pedig már nem kellett volna rágniuk,
a szavak
aszimmetriában
a fájdalommal.
__
Valaki ünnepet ül
fölötted,
porcikáról porcikára
nyaldos,
oly könnyedén,
hogy észre sem veszed.
__
Fanatikus
üresség, te
mented meg ismét
a világot
egy díszes urna
képében.
__
A szereteted
két fejjel él.
Az egyik
üvölt.
__
Kér, egyetlen, nevet.
__
Talán azt hitted,
ennyi az egész.
Saját magadon
csavarunk keresztül;
ki fogod mondani, amit
a kövek tudnak
norvégul.
Vajna Ádám
fordítása


Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Zárkózottságát jól mutatja, hogy egész életében csupán egyetlen interjút adott. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők, azonban összeolvashatók a körülöttük lévő többi verssel is. Rendkívül sűrített szövegeinek egyik legfontosabb tulajdonsága a többértelműség. Ennek, illetve a laza kötetszerkesztésnek köszönhetően rengeteg interpretációs lehetőséget nyitnak az olvasó felé. Tor Ulven 1995-ben, negyvenkét évesen Oslóban öngyilkosságot követett el.