Két vers a Türelem (Det tålmodige) c. kötetből
A mocsarak vaskori királya
kicsit minden évben
kinyújtja a nyakát.
Vándormadár-vékonyságú
erővonalak
követik
a napot.
De a moha alatt
sírgödörnyi trón.
Nyugodni
és uralkodni.
*
Alig látjuk
a hátukat. Hanga
a vállukon.
Utat nyitnak. Olyan erősek,
hogy észre sem
vesznek.
Csak mennek.
Egyre ősibb és ősibb
erdőkbe.
Az ablakok
beszögezve.
A tanya lakhatatlan. Valakinek halványan
ösztönös
tapadás
rémlik.
Vajna Ádám
fordítása


Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Zárkózottságát jól mutatja, hogy egész életében csupán egyetlen interjút adott. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők, azonban összeolvashatók a körülöttük lévő többi verssel is. Rendkívül sűrített szövegeinek egyik legfontosabb tulajdonsága a többértelműség. Ennek, illetve a laza kötetszerkesztésnek köszönhetően rengeteg interpretációs lehetőséget nyitnak az olvasó felé. Tor Ulven 1995-ben, negyvenkét évesen Oslóban öngyilkosságot követett el.