A szél lánya
Eljöttek.
Behatolnak a vérbe.
Olyan szaguk van, mint a tollaknak,
a szükségnek,
a sírásnak.
De te táplálod a félelmet
és a magányt
mint két kis állatot
amik elvesztek a sivatagban.
Azért jöttek,
hogy elégessék az álmok korát.
Az életed a búcsúzás.
De átöleled magad
mint a mozgás őrült kígyója,
ami csak azért találja meg magát
mert senki más nincs mellette.
Zokogsz a könnyeid mögött,
kinyitod vágyaid kincsesládáját
és gazdagabb vagy, mint az éjszaka.
De közben olyan nagy a magány
hogy a szavak megölik magukat.
Izsó Zita
fordítása


Alejandra Pizarnik (1936–1972) a 20. századi argentin irodalom egyik legjelentősebb költője. Orosz zsidó emigráns szülők gyermekeként született Avellanedában, Argentínában. 1960-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott Octavio Pazzal és Julio Cortázarral. Pizarnik költészetére jellemző az erős szimbólumhasználat, írásain megfigyelhető a szürrealisták, elsősorban André Breton és Antonin Artaud hatása, fő témái pedig a gyermekkor, az elidegenedés, az őrület és a halál. Rövid élete alatt hét verses- és egy prózakötetet írt – ez utóbbit Báthory Erzsébet magyar grófnőről, aki a legenda szerint 600 fiatal lány megkínzásáért és haláláért volt felelős. Pizarnik egész életében depresszióval küzdött, mígnem 1972-ben véget vetett életének.
Izsó Zita (1986) költő, a FISZ-Kalligram Horizontok Világirodalmi Sorozat és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (