Louise Glück

Elsőszülött

Telnek a hetek. Elteszem őket,
Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…
Bab erjed az edényben. Nézem a magányos hagymakarikát,
Mint Ofélia sodródik a zsírban:
Erőtlenül babrálsz a kanállal.
És most? Hiányzik a törődésem? A kerted szobányi
Rózsát terem, mint egy éve, amikor egy csapat nővér
Az oltár elé tolt…
Te képtelen voltál rá. Én láttam
A beteljesült szerelmet, a fiad
Bura alatt nyáladzik, éhezik…

Mi jól eszünk.
Ma a hentesem edzett késével hasít
a borjúból, a kedvencedből. Az életemmel fizetek.

Branczeiz Anna

fordítása