Tobias Falberg

Plasztinált táj

Erőműbeton csírázik, előbb csak bimbó,
sima és szürke, a talaj barnájából, majd
sarjakat pumpál egyre fölfelé,
öt vezetéket: henger alakú, vastag,

lédús, anyaggal teli; hogy fűtő-
elemekből és gőzből, turbinaparkok révén
termeljen energiát az erdő mélyén,
és eltárolhassa azt a gyökérblokkban.

Karók érnek, gyantájuk fennakad a levegőn, megalvad,
megköt bogarat és állatot, gyomot, cserjét, bármit,
mi úgy tenyészik itt, mint a bőr, és óvja magát
a fénytől és az eső maradékaitól.

Megbabonázva a tölgy, a bükk. Mozdulatlanul kitart
egy légmentesen lezárt varjúraj. Őzek és nyulak állnak
mereven, különösen kificamított
testtartással bámulnak a térbe.

Hamarosan öntik az új betont. Erőművek fakadnak
a fölöttébb köves talajból. Aszeptikus leveleivel
fáradhatatlanul konzerválja
életterét az erdő.

Székely Örs

fordítása

 

Az eredeti vers itt olvasható.