Wilde Oszkár

Silentium Amoris

Miként ha futva nagy napfény elűl
A sápadt hold elhagyja az eget,
Még mielőtt a berkek mélyibűl
Egy dalt is hallatott a csalogány:
A te szépséged úgy hat énreám –
A legszebb ének is belém reked.

A miként hajnalba’ ha a réten át
Vadúl üvöltözik a szélroham
S mohó csókjátul széttörik a nád,
Nótáinak egyetlen hangszere:
Úgy tesz velem a szenvedély szele –
Túlságos érzés íme szótalan.

De a szememben láttad, ugyebár,
Mért nem szól ajkam s miért nem peng hurom.
Mivel ha nem: jobb volna válni már:
Te mennél ahhoz, ki tud zengeni,
Én mennék, búsan elmerengeni
Nem-csókolt csókon, nem dalolt-dalon!

Radó Antal fordítása