Luís Quintais

Inner Darkening

 

Világos a telhetetlen világ, melyben virágzom.
Távol az ész halvány lángjától hordalékkal töltöm fel
         a folyót, melynek sodrása feloldja a dolgokat
és a bennük rejlő önhitt ontológiát ujjaim alatt
eközben egyre csak sötétebb az oldal, mi lelkemből még megmaradt

Napról napra egyre pontosabban végzem a feladatot:
összeírom a rémálmok kertjében tenyésző fajokat.
Valaki közel hajolt az arcomhoz és eldeformálta.
A tükör eltört. Most fájdalom vagyok,
         ami az előtte vergődő fájdalmat figyeli.

Urbán Bálint

fordítása