Podgorje
asszony időt kell szakítanod
valahogy a majorságra
gondoznod kell a növényeket
a földet s a kókadozó hortenziákat
meg kell tisztítanod a kertet
a nyár során felhevült kövektől
az esőktől megszaporodott
gyomoktól a buja kártevőktől
és mielőtt megérkezne a tél
a podgorjei utakon
avarral
és fenyőfaágakkal takard be
a titkos gyökerek kertjét
asszony ne búslakodj
majd elmúlik mindez
az idővel
és a korral
együtt vagyunk itt a világ szemében
és lesz majd ki gondozza
a házat
és a fenséges kertet
más bérlők vagy
az erdőben fogant gyermekeink
utánunk
Urbán Bálint
fordítása


João Miguel Henriques (1978) cascaisi születésű portugál költő, műfordító, egyetemi tanár. Ezidáig hat verseskötete jelent meg, melyek közül az O Sopro da Tartaruga (A teknős lehelete, 2005), az Isso Passa (Elmúlik, 2012) és a Fonte Breve (Rövid Forrás, 2015) Portugáliában került kiadásra, míg a Também a Memória é Algum Conhecimento (Az emlékezés is megismerés, 2009) és az Entulho (Törmelék, 2010) című kötetei Brazíliában lettek publikálva. Portugál és német irodalmat tanult a Lisszaboni Egyetemen, doktori dolgozatát a neorealizmus költészetéből írta. Élt többek között Németországban, Skóciában és Szlovéniában. Tanított az Újvidéki és a Szegedi Egyetemen. Jelenleg Budapesten él és az ELTE BTK-n tanít portugál nyelvet és irodalmat, valamint a Camões Intézet Portugál Nyelvi Központot igazgatja.