Id. Pieter Bruegel - A halál diadala
Kommentár Villon Epitaphiumához,
melyet magának és társainak szerzett,
midőn akasztásukat várták
Az akasztottakat
vagy a keresztre feszítetteket
megfosztják végső joguktól —
hogy a földön haljanak meg,
mintha a föld, mi hordozta
bűneiket,
már nem bírná el
halálukat.
Úgy halnak meg, mint a fuldoklók,
akik mélyvízbe úsztak,
és a lábuk
már nem éri a medert.
A többiek pedig lentről,
mint isteneket
vagy nagyurakat —
némán bámulják őket.
Az akasztottaknak
a levegő a trónjuk,
és a fejüknél cikázó légyraj —
a koronájuk.
Senki sem állíthat követ
vagy vihet virágot oda,
arra a helyre, ahol megállt
a szívük.
Cipőik csak lengenek
az ürességben,
mint különös gyümölcsök.
Lágyan inganak a szélben.
Mohácsi Balázs
fordítása


Arvis Viguls (1987) lett költő és fordító. Elsősorban angolból, oroszból, spanyolból és délszláv nyelvekből fordít. Eddig három verseskötete jelent meg, melyekkel nemcsak a kritika elismerését nyerte el, de a Lett Elsőkönyvesek Díját, valamint a legismertebb lettországi költészeti fesztivál, a Poetry Days legjobb kötetnek járó díját is. Összegyűjtött versei spanyol (Caligrafia de la Aguja, 2017), horvát (Rukopis Igle, 2018) és német (Die Handschrift einer Nadel, 2019) fordításban is megjelentek, nemsokára az angol változat is elkészül. Versei emellett számos antológiában és folyóiratban jelentek meg több mint tizennégy nyelven. Jelenleg Lettország fővárosában, Rigában él, sokat fordít, néha ír is, de leginkább Žižek nevű macskáját eteti.