Werner Aspenström

A kutyák

Hatalmas az éjszaka.
Az égbolt elcsendesedik.
A hold jeges hajóorral halad.
Ezek a vonyító kutyák,
mit keresnek?
Az, amelyik felborzolja a szőrét,
az, amelyik gyermekként nyüszít,
az, amelyik megragad egy szikrát
egy csillagból – mind erőtlen,
semmi sem oltja itt a szomjukat.
Akkor miért kószálnak a völgyek mentén
és a kráteres mezőkön?
Mit keresnek a sziklabarlangokban
és az elhagyott városokban?
Itt csupán bőrpikkelyes gyíkok vannak
és csillagok, és az éjszaka hatalmas,
és az égbolt elcsendesedik.

Ferencz Mónika

fordítása