Louis Helbige Slick Sunset c. fényképe
Kőolajnő
Térde kalácsából olaj fakad,
térdéből gyöngyözik az olaj.
Jobb napokon félliteres csuprot
meg lehet vele tölteni,
ha a peremét a bőrön siklatjuk,
s így begyűjtjük a zsíros cseppeket.
És hogy mire megyünk ezzel?
Az orvosok egyre csak konzíliumokat hívnak össze,
tiszta szerencse, hogy nem kürtölték szét a sajtónak.
A rokonság már megszokta,
hogy örökké feszes, fekete harisnyát
hord, spéci szigeteléssel a térdnél,
mely felszívja az egyre szüremkedő cseppeket.
A kőolaj a hétköznapjai szerves része,
még a piaci árfolyamát is követi,
az ingadozásokat, akár egy emberi pulzusét,
egy hidegleléses, egyenetlen, élő, érthetetlen
szívverését. Az utóbbi időben
kész olajkitermelő országnak
érzi magát, mely magabiztos küldetését tekintve.
Nézzétek, hogyan halad át az úttesten,
hogyan kacag, hogyan vásárol.
Mit sem számít, hogy az olajtól megszabadul
a fürdőszobában, újra és újra lemossa a súlyos,
fekete cseppeket. Neki kőolaja van
ebben az életben. Nektek mi jutott?
Krasztev Péter
fordítása
A szerző a Szépírók Társasága által rendezett Baltic Poetry Festival / Balti Költészeti Fesztivál résztvevője.


Szergej Timofejev (1970, Riga) Lettországban él, orosz nyelven ír, de lett fordításban is közli műveit. Mindeddig nyolc verseskötetet adott ki, ezek közül négyet Lettországban, hármat Oroszországban és egyet Olaszországban. Az elsők között jelentkezett videóköltészettel a posztszovjet térségben. Az Orbita művészcsoport aktív tagja, amely a különböző kreatív műfajok és médiumok – szöveg, zene, videó, fotó, VJ, net stb. – közötti párbeszéd megteremtését tűzte ki célul.
Krasztev Péter (1965) társadalomkutató, irodalomtörténész, műfordító, jelenleg a BGE Kommunikáció Tanszékének docense. 1995-ben védte meg a közép-európai szimbolizmusról szóló doktori értekezését, azóta antropológiai, kultúrtörténeti és irodalmi tárgyú tanulmányai és kötetei tizenöt nyelven jelentek meg; készített számos antropológiai tárgyú dokumentumfilmet; tanított többek között a CEU-n, az ELTE-n, a METU-n, az Egri Egyetemen, Pozsonyban a Comenius és a Közgazdasági Egyetemen; vezetett európai uniós fejlesztési programot Belgrádban (2002–2004) és Magyar Kulturális Intézetet Pozsonyban (2005–2010), 2014 óta az Európai Bizottság támogatási programjainak (Erasmus, Horizon 2020) állandó szakértője. Legutóbbi szerkesztett kötete The Hungarian Patient: Social Opposition to an Illiberal Democracy címmel a CEU Press-nél jelent meg 2015-ben. Bolgár irodalmat fordít, többek között Alek Popov, Milen Ruszkov, Ivanka Mogilszka és Ina Valchanova műveit ültette magyarra.