Grímur Thomsen

A sprengisanduri úton
(Á Sprengisandi)

Vágtass, vágtass, sivatagi vándor
végét járja Arnarfellnél a nap,
szellemhaddal riogat a távol,
éjjel van már a gleccser alatt;
Uram, uram kérlek, úgy vezesd lovam,
hogy az utam neheze még hátra van.
Uram, uram kérlek, úgy vezesd lovam,
hogy az utam neheze még hátra van.

Csitt, csitt! Csitt, csitt! Csalfa dombi róka
csorgó vérre szomjas a tetőn,
úgy hallatszik, mintha valaki szólna,
mélyen zengőn szól a semmiből;
bujdosó betyárok most nem alszanak,
birkát lopnak az éj leple alatt.
Bujdosó betyárok most nem alszanak,
birkát lopnak az éj leple alatt.

Vágtass, vágtass, sivatagi vándor,
vöröslik az alkony Herðubreiðnél,
felnyergelt már a tündérkirálynő,
jaj, véged van, hogyha utolér;
legjobb lovamat is odaadnám,
ha lepihenhetnék a hosszú út után.
Legjobb lovamat is odaadnám,
ha lepihenhetnék a hosszú út után.

Dunajcsik Mátyás fordítása

A vers eredeti szövege itt olvasható.