Jens August Schade

Egy kisasszonynak

Leültél az asztalhoz,
és enni kezdtünk.
Emlékszel, hogy guggoltál?
és hogy olyan voltál, mint egy karcsú Buddha-szobor?
És egyszer csak szétvált a selyemkimonód középen,
meztelenül ültél – közben ezt mondtad:
„Te vagy az egyetlen, akinek levetkőzöm.”
És csodálatosabb voltál, mint ember képzelhetné –
izgató volt így ülni veled –
és mikor arra gondolok, hogy meghaltál,
kedvem támadna kibontani az élet és a halál kimonóját,
hogy mindörökké ott ülj, ragyogóan és meztelenül.

Morten Rasmussen,Wulf Sámuel

fordítása

A vers az Észak folyóirattal együttműködésben jelent meg.