Antonio Spagnuolo

Várakozás

Végtelen várakozás az elsuttogott szavakban,
mikor hideg vágást ejt az éjszaka,
és az üres takaróba kap; a szédülés,
ha visszaidézem testedet,
ha az alaktalan lélegzetet hallom újra.
Őrült szenvedély pólyál be csupán,
mikor már nincs erőm, s nem áltatom
magam, hiánytól nyúzott,
elvékonyult ajkam langymelegén túl,
s kinyújtott karomon túl, mely
ábrándokat, álmokat, fényeket kuszál össze,
akár egy törött tükör.
Egy hirtelen zaj minden hangot elnyel,
kötelékért könyörög; szilánkjaidban dicsér.

 

Kerber Balázs

fordítása