Ana Pérez Cañamares

Generációk

Mielőtt meghalt, az anyám azt mondta, anya, gyere,
közben engem nézett, de nem látott;
én kérleltem, anya, maradj,
és átöleltem pelenkába csomagolt,
hintőpor szagú, apró testét;
a lányom megszólalt, anya, ne sírj,
és simogatni kezdte a fejem, hogy megnyugtasson.

Amikor anya meghalt, néhány másodpercre
nem volt világos,
milyen kapcsolat köt össze minket,
nem tudtuk, ki ment el
és ki maradt
sem hogy életünk mely pillanataiban
léteztünk
és mikor haldokoltunk.

Izsó Zita

fordítása