Önazonos, én
(Homologie, ich)

Ha robot lennék, irányítanám
magam, a testrészeimet és az USA-t.
Az egyforma különbségeket kihúznám,
a határokat elkenném. Ott lennék,

kikalapálva és olajozottan, a feltételek
nekem többé-kevésbé lényegtelenek,
mint bárminek, ami ilyen változatlan. Mert
biztos vagyok benne, hogy sok múlik

az indokláson, ami ma hiányzik, ha nézem,
hallom, túl poshadt, ha ízlelem,
túl sűrű, semmi se történik, ami érdekel,
nincsenek szagok, amik megszólítanának,
a hangok se ízlenek: semmi se közelít
az elvárásaimhoz, reggelig magamban bízhatok.

Ha magamra hasonlítanék, hajlékony lennék.
Így nézek rémülten a papírokra,
egyöntetűen engem gyanúsítanak, hogy őt elhagyom.
Jönnék azután, vakon, tapogatózva, sőt lopakodnék,

bárcsak tévedtem volna, és mivel jobb nem jutott eszembe,
követtem szótlanul, álmosan a tervrajzot.
Nincs ebben hála, mert a felületi csík egy skalárra
emlékeztet a körök miatt az akváriumban. És verje

hozzá az üveghez tízezerszer a fejét,
milliószor törne össze a gép.
Nem hasonlítok gépekhez, de még magamra sem,
és ha a nyelvemnek ellentmondok, árulást
formál a nyelv, a papagájkór elkísér és időről időre
megengedi, hogy belekóstoljak a szabadságába.

Lesi Zoltán fordítása