Ada Milea

A fűben

 

Fekszem a fűben
Fekszem a fűben az erdő szélén
Ha borjú volnék
Esküszöm, mind megenném
Majd borjúból bosszúból lennék ember
Hogy megegyem a borjút, aki ehetett a fűből.

Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.

Fekszem a fűben,
Ha nézem, csak nekem zöldell – lakik egy
Pók a kocsimban,
Mindig beszélek hozzá, jófej.
Szól egy hang,
egy gyönyörű hang: legyek borjú,
Hogy értsem az embert, aki érti a pókot a kocsi mélyén…

Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.

 

Fekszem a fűben,
A fekvés a legfőbb művem.
A fű ott bennem
Hallja, hogy fekszem a fűben.
Az agyamban
béke van és egy borjú
s minden ködhalmazállapotú –

Repül a házam
Repül a szájam
Repül a kedvenc salátástálam
Repül az árnyam
Repül a lábam
Átmegy a falon, de jön is utánam
Repül az áram
Repül a májam
Zenél a szél, mint egy szimfóniában
Repül a váram
Repül a lázam
Repül az ágyam

Enyém a borjú
Megértem, mert ott lakik bennem
Enyém a fű is
Ami bent nő az emberekben
A természet betölt engem
Tetőtől talpig természet lettem
Hogy értsem a borjút bennem, aki megért engem

Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.

Balázs Imre József

fordítása

A vers eredeti dalváltozata:

A magyar nyelvű változat a fordító, Balázs Imre József előadásában