Mark Strand

Nem Haldoklom
(Not Dying)

Ez a néhány ránc semmiség.
Ez az ősz haj semmiség.
Ez a régi ételektől
megereszkedett has, ezek
a sebes és dagadt bokák,
elsötétülő agyam,
mindez csupa semmiség.
Én ugyanaz a kisfiú vagyok,
akit anyám egykor csókolgatott.

Az évek semmit sem változtattak.
Szélcsendes nyári éjeken
érzem még azokat
a csókokat felém siklani
sötét ajkai távolából,
télen pedig ott lebegnek
a fagyott fenyőfák fölött,
s mire ideérnek, hó fedi őket.
Miattuk vagyok még mindig fiatal.

Vágyam a tej után
most is legyőzhetetlen.
Az ártatlanság vezérel.
Kúszva megyek az ágytól
a székig, s vissza is, ugyanúgy.
Nem fogok meghalni.
Születésem súlyos
eredménye és záloga, testem
emlékszik még és kitart.

Fordította: Krusovszky Dénes

Mark Strand halálára írott cikkünket itt (link) találják.

(Forrás – Mark Strand: New Selected Poems, Alfred A. Knopf, New York, 2009.)