Alexandru Mușina 

A filozófusok

(Filosofii)

Ez a mi kis titkunk. Mindenki tud róla, de csupán mi hiszünk benne: a próbababák egykor
emberek voltak. Nem olyanok, mint mi, persze, hanem műanyagból és gumiból valók.
Sétálgattak fel-alá, bementek a fodrászhoz, köszöntek a szomszédoknak, reggelente oviba
vitték az unokáikat, tüntetéseken tapsoltak … mint minden ember, na! Egészen addig, amíg
dáktör Niku oda nem szólt nekik: „Mit mind tátjátok a szátok?! Nem látjátok, hogy az
ember-emberek kizsákmányolnak benneteket? Hát miért ne álldogálna mindegyikőtök
nyugodtan a maga kirakatszegletén, szelíden nézve a messzeségbe? Nektek
filozófus-alkatotok van, hivatásotok a merengés. Az emberek némelyike majmol benneteket,
de hiába, nem jön össze nekik, én mondom ezt, dáktör Niku.”

Íme, a legszebb nők, a legszebb férfiak és gyermekek. Mindnyájan erősen szemlélnek
valamit, amit mi soha nem fogunk meglátni.

Szonda Szabolcs

fordítása