Georg Grosz: Temetés (Oskar Panizza emlékére), 1917–1918.
A Lichtenberg-ábrák kötetből
Az én kultúrámban, ha meghal egy asszony, a földön alszunk.
A húgával alszunk. Elaltatjuk a macskáit.
A hajunkat tépjük. Mások haját tépjük.
Rózsás vesekövet hozunk világra. Rekedtre álmodjuk magunkat.
Az én kultúrámban, ha meghal egy asszony,
a szentjánosbogarak eleven belsőségeit összepépesítjük,
és azzal festjük ki a hosszú pillájú holttestet.
Szokás a vesszőzés. Szokás a fényopera.
Szokás a nedvek és a tűz cseréje. Szokás felütni
a kékbogyós Kool-Aidet ciánnal. Szokás szerint
összeütköznek a seregélyek. És igen, természetesen
a tor után, ha elaltattuk már a gyerekeket,
az özvegyet orgonában fürdetjük, fekete selyembe öltöztetjük,
és hamuvá porlasztjuk.
Mohácsi Balázs
fordítása


Ben Lerner (1979) amerikai költő, író, esszéista, a Brooklyn College tanára.
Költői világának alapját az Ashbery-féle szubszürrealizmus képezi, ugyanakkor a korra, az aktualitásokra mintha határozottabban reflektálna, mint az a New York Schoolhoz kötődő költőknél szokás. Prózájának jellegzetessége az oszcilláció referencialitás és fikció között, illetve ennek metareflektív, esszészerű gondolatfutamokba hajló kommentálása, amelyből végül szellemes, gazdagon rétegzett elbeszélésmód kerekedik ki.
Magyarul olvasható A költészet utálata című nagyívű esszéje (Forrás, 2019/7-8), illetve előkészületben van Az iskola Topekában című harmadik regényének kiadása (21. Század Kiadó).