Osztap Szlivinszkij

[Szigetcsoport az én országom, uram]
Моя країна – архіпелаг, пане

Szigetcsoport az én országom, uram,
hiába, hogy a maguk térképein gondtól
felhős homloknak tűnik, amelyen középen duzzadó ér vág át.
Háromezer sziget országa, közöttük tűzfolyókkal.
Mivel északi föld vagyunk, évente egyszer még
ezeket is jég borítja,
bár igaz, csak vékonyan, mint az egér bőre, és
csak a bármire elszántak próbálnak átkelni rajtuk.
Látjuk az üvegen át, hogy lángol a tűz,
cirill imáinkat mormoljuk, melyekben
pontosan meg van nevezve a vétkes.
Nálunk még a hó is veszélytelen, uram.
Veszélytelenebb még az Istennél is, aki későn
érkezik, a munkanap végén, fáradtan és éhesen.
A hó mindent beborít, mint egy irgalmas nővér,
a fiatalabbik nővér, aki gondoz, mikor már senki más nem maradt.
Csak haladunk a hóban, ha úgy esik, eltévedünk,
a havon túl a sajátjainkra ismerünk,
a hóhoz imádkozunk, a havat várjuk a maguk vágányain és állomásain,
a hóban nyugszunk meg, a hóban elalszunk majd.

Vonnák Diána

fordítása