Auschwitz
Különös város volt a város
ahol végighaladtunk.
A nők fején kalap
alóla fürtök kandikáltak.
Félcipőjük és harisnyájuk is volt
mint a nagyvárosokban.
A város egyetlen lakójának
sem volt arca
és hogy ki ne derüljön
elfordult mind ha közeledtünk
egy gyerek, tejeskanna a kezében
lila zománc
a derekáig ér, olyan nagy
még ő is elszaladt, amikor észrevett.
Néztük az arctalan lényeket
még mi csodálkoztunk.
Csalódtunk
az árusoknál zöldséget-gyümölcsöt szerettünk volna látni.
Boltok se voltak
csak kirakatok
az üvegben
jó lett volna felismerni magam
az elsikló sorok közt.
Felemeltem a karom
de mindenki fel akarta ismerni magát
mindenki felemelte a karját
és senki sem tudta, melyik is ő.
A pályaudvari óra az időt mutatta
jó volt látni
az idő igaz volt
megkönnyebbülve értünk a takarmánysilókhoz
dolgozni a város túloldalán
nyomtalanul vonultunk rajta át
mint egy múló reggeli rosszullét.
Marczisovszky Anna
fordítása
Az Auschwitz és utána a 2021. őszi könyvhétre jelenik meg a Múlt és Jövő Kiadó gondozásában.


Charlotte Delbo (1913–1985) francia ellenálló, író, költő, az egyik legnagyobb francia színész-rendező, Louis Jouvet asszisztense, aki 1941 őszén szándékosan hazatért egy dél-amerikai színházturnéról, hogy férje mellett részt vehessen az ellenállásban. Letartóztatásuk után férjét kivégezték, őt Auschwitzba, majd Ravensbrückbe deportálták. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amelyen húsz évvel később, a publikálás előtt egyetlen vesszőt sem változtatott, és amely a Fölösleges tudással és a Napjaink mércéjével együtt alkotja az Auschwitz és utána című trilógiát. Delbo különleges hangú műve keveri a műfajokat, hangsúlyosan irodalmi nyelven íródott. Auschwitzról, illetve Auschwitz elmondhatóságáról a női tapasztalatot, a női testet, a női sorsközösséget középpontba helyezve beszél, miközben „Auschwitz” és az „utána” kontextusába beemeli az ellenállók történetét, a dekolonizációs (például az algériai vagy a vietnámi) küzdelmet, valamint a kommunizmus „hazugságának”, a Gulag létezésének lelepleződésével járó kiábrándulást is. Ez a mindössze néhány évvel a háború után született radikálisan bátor szövegvilág, miként az egész életmű, csak a legnagyobb szerzők – Kertész Imre, Tadeusz Borowski, Jean Cayrol, Primo Levi, Jorge Semprún, Elie Wiesel – írásaihoz mérhető.
Marczisovszky Anna (1983) francia irodalomból doktorált, kutatási területe a francia és a magyar holokausztirodalom. Tanít, fordít (gyerekkönyveket, irodalomtudományt, szépirodalmat). Eddigi legfontosabb könyvfordításai: Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai (2019), Charlotte Delbo: Auschwitz és utána (2021).