Ima az élőkért
hogy megbocsáttassék nekik
amiért élnek
Ti akik sétáltok itt
duzzadó izmokba öltözötten
ruhátok
jól áll
nem áll jól
nagyjából áll jól
ti akik sétáltok itt
erőtől duzzadón
csontvázatok szilárd
léptetek lomha sportos élénk
vidámak vagytok szépek morcosak
mindennapiak
mindennapi akárkik
szépek mert mindennapiak
sokféleképp
elevenen hogy nem veszitek észre
testetek nem marad le a lábatok mögött
kezetek kalapot emel
a szívetekre téved
térdetek csapágya némán forog
hogy bocsáttassék meg nektek hogy éltek…
Ti akik sétáltok itt
duzzadó izmokba öltözötten
miként lehet megbocsátani
mind halottak
Sétáltok vagy isztok a teraszon
boldogok vagytok, szeretnek
rosszkedv gyötör anyagiak
hogyan hogyan
hogyan bocsáttassék meg hát hogy éltek
hogyan hogyan
éritek el hogy megbocsássanak
a holtak
hogy csak sétáltok itt
duzzadó izmokba öltözötten
hogy a teraszon isztok
hogy tavaszonta megfiatalodtok
Könyörgök
csináljatok valamit
tanuljatok tánclépéseket
vagy egy egész táncot
valamit ami igazol
amitől
öltözhettek csak saját bőrötökbe
tanuljatok meg járni és nevetni
mert különben
olyan ostobaság lenne
hogy meghaltak annyian
ti meg csak éltek
és nem kezdtek semmit az élettel.
Marczisovszky Anna
fordítása


Charlotte Delbo (1913–1985) francia ellenálló, író, költő, az egyik legnagyobb francia színész-rendező, Louis Jouvet asszisztense, aki 1941 őszén szándékosan hazatért egy dél-amerikai színházturnéról, hogy férje mellett részt vehessen az ellenállásban. Letartóztatásuk után férjét kivégezték, őt Auschwitzba, majd Ravensbrückbe deportálták. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amelyen húsz évvel később, a publikálás előtt egyetlen vesszőt sem változtatott, és amely a Fölösleges tudással és a Napjaink mércéjével együtt alkotja az Auschwitz és utána című trilógiát. Delbo különleges hangú műve keveri a műfajokat, hangsúlyosan irodalmi nyelven íródott. Auschwitzról, illetve Auschwitz elmondhatóságáról a női tapasztalatot, a női testet, a női sorsközösséget középpontba helyezve beszél, miközben „Auschwitz” és az „utána” kontextusába beemeli az ellenállók történetét, a dekolonizációs (például az algériai vagy a vietnámi) küzdelmet, valamint a kommunizmus „hazugságának”, a Gulag létezésének lelepleződésével járó kiábrándulást is. Ez a mindössze néhány évvel a háború után született radikálisan bátor szövegvilág, miként az egész életmű, csak a legnagyobb szerzők – Kertész Imre, Tadeusz Borowski, Jean Cayrol, Primo Levi, Jorge Semprún, Elie Wiesel – írásaihoz mérhető.
Marczisovszky Anna (1983) francia irodalomból doktorált, kutatási területe a francia és a magyar holokausztirodalom. Tanít, fordít (gyerekkönyveket, irodalomtudományt, szépirodalmat). Eddigi legfontosabb könyvfordításai: Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai (2019), Charlotte Delbo: Auschwitz és utána (2021).