Willem de Kooning a műtermében
A mester
Ahol a költő megáll, a költemény
beindul. A költemény csak annyit kér,
álljon el az útjából a költő.
A költemény kiüresíti önmagát,
hogy feltöltse önmagát.
A költemény akkor van legközelebb a költőhöz,
mikor a költő arról panaszkodik,
hogy a költemény örökre elveszett.
Amikor a költő eltűnik,
a költemény akkor válik láthatóvá.
Miként választ a költemény?
Ahogy a költőnek a legjobb?
Úgy választ, hogy a költő
ne a maga érdeke szerint válasszon.
Mohácsi Balázs
fordítása


Donald Hall (1928–2018) amerikai költő, kritikus, esszéista. Tanulmányait többek között a Harvadon és az Oxfordi Egyetemen végezte. Több mint ötven kötet szerzője, melyek között egyaránt van gyerekvers-válogatás, esszégyűjtemény és huszonkét verseskötet is. A lap indulásakor Hall volt a The Paris Review első költészeti szerkesztője, akinek ugyanott megjelent interjúi is nagy figyelmet keltettek. Hall lírájára a köznapi beszédmód, a New England-i vidéki élet ábrázolása, és a természeti témák előtérbe állítása jellemző a kezdetektől fogva. Fontosabb kötetei: The Dark Houses (1958), A Roof of Tiger Lilies (1964), The Happy Man (1986), White Apples and the Taste of Stone (2006), illetve az Ox-Cart Man című 1979-es gyerekkötet. Donald Hall 2006-tól egy évig az Egyesült Államok koszorús költője volt.