Anne Carson
A vallásom
(My Religion)
Vallásomnak semmi értelme,
és nem is segít meg,
ezért követem.
Amikor megértjük,
milyen egyszerű lett volna,
lesújtunk majd magunkra.
Látomásomban
a világon minden ember,
aki Istent keresi,
egy szobába gyűlt,
egy fallal
elválasztva,
ami a másik
oldalról
(Istenéről)
átlátszó,
de mi vakok vagyunk.
A gesztusaink vakok.
Vak gesztusaink egy ideig
folytatódnak, míg végül
valahonnan
a válaszfal másik oldaláról mi magunk
nézünk vissza rájuk.
Túl késő már.
Látjuk, milyen összetörten,
milyen óvatosan,
milyen betegen
parodizálták
vak gesztusaink,
amit Isten valóban akart
(valami semmiséget).
A gondolata
(ennek a semmiségnek),
mintha egy lény
egy szobában eleresztve
döngetné
a kijáratot.
Puskatussal
döngeti a lelkem.
Fenyvesi Orsolya
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.


Anne Carson (1950) költő, kritikus, esszéista, műfordító és a klasszika-filológia professzora. Torontóban született, majd hosszabb ideig élt Montréalban és az Egyesült Államok több városában is, többek között New Yorkban és Princetonban, ahol ókori görög irodalmat tanított. Klasszika-filológusi műveltsége költészetére is nagy hatással van, vissza-visszatérnek az antik görög motívumok verseiben, s egyik legismertebb műve, a Vörös önéletrajza című verses regény is görög mitológiai történeteket parafrazeál, illetve Sztészikhorosz töredékeit használja fel. Anne Carsont a kritikusok és az olvasók egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon.
Fenyvesi Orsolya (1986) költő, műfordító. Verseskötetei: Tükrök állatai (JAK+PRAE.HU, 2013), Ostrom (Kalligram, 2015), A látvány. Kommentárok meg nem írt versekhez (Scolar, 2018), Mindig kezdetben (Kalligram, 2022). Fordításkötetei: Anne Carson Vörös önéletrajza (Magvető, 2017), Anne Sexton: Élj vagy halj meg (Mesterházi Mónikával és Szlukovényi Katalinnal közösen, 21. Század, 2021).