Stijn De Paepe

Menj el

Gondoltam, száz évig eléldegélek,
járókeret nélkül trappolva jót,
írtam volna verset, egymilliót.
Múzeum, színház várja, hogy betérjek.

Hittem, hogy hol megéltem annyi szépet,
sokszor fogok leheveredni ott,
bölcső és sír közt tekerni fogok
lazán, a pedálhoz hozzá sem érek.

De nem. A vég itt van, váratlanul,
lerombolja házad, betör kegyetlen
tankerként szobádba, a fal lehull.

Az Idő ítél, hogy horgonyt kivessen
az életed, itt nem te vagy az úr.
Rákoddal, öreg, szót fogadva, menj el.

Tapfer Klára

fordítása