“És mész majd nappal éjjel napok százain át 
évekig tart utad ezer folyó előtted
s nem érkezel meg és vissza se térsz soha 
valaki egészen más jött vissza helyetted

felszaladt a lépcsőn egykori otthonához 
a házban hol oly rég járt utoljára 
megtorpant majd mély lélegzetet vett
s csöngetett izgatottan de hiába”

Jan Skácel (fordította: Tóth László)