Marie-Claire Bancquart

Aggkor

Most a borostyános ablak mellett
a vörös téglafalra mered, s kémleli
a súlytalan árnyak seregét: ők már nem gyűlhetnek köré.

Hangfoszlányokat ismer fel,
hajfürtöket,
kézfejet gyűrűvel;

de senkit sem teljes egészében.

Az állatok képe könnyebben tör elő az emlékekből
egyszerűbbek,
hisz bundájuk örök.

A kísértetek felvonulására
arca homályba borul.

Önmagában
már alig felismerni a leánykori fotókon;
a szobában ketyeg az óra, s egész halkan
tizenöt percenként jelez: lepereg az élet. 

Nagy Melinda fordítása

 

Öregség

Vadszőlőkeretes ablakban áll mozdulatlan
és kémleli a fal vörösén túl
nyüzsgő sokaságot: akik már nincsenek vele. 

Ismerős beszédfoszlányok
egy hajtincs   
egy gyűrűs kéz 

soha senki teljes valójában.

Az állat áthatol az emlékek homályán 
egyszerűbb lény
bundáját nem nyírja idő.

Ily sok kísértet társaságában
tekintetébe köd vegyül.

Még Őt is
alig ismerni fel a megsárgult fényképeken a szobában
ahol az ingaóra félóránként
a maradék életét kongatja el.

Barna Anett fordítása

 

Öregség

Az ablak mellett most mozdulatlanul
figyeli a vadszőlő vörös falán át
a hullámzó tömeget, őket, akik már nincsenek sehol.

Ráismer részletekre, szavakra, 
hajfürtre,
gyűrűs kézre,

teljes alakra szinte soha.

Az állatok emléke élesebb,
egyszerűbbek,
a bundájuk nem változott.

Hogy ennyien jönnek az árnyak, 
elfelhősödik tőle az arca.

Ő is ott van,
elmosódott férfialak, a hajdani fotók közt,
a szobában, ahol az ingaóra negyedórás közökkel
elüti lágyan, ami az életéből még hátravan.

Kardos Anita fordítása

 

Öregség

Mozdulatlanul jelenleg, egy repkénydíszes ablak közeléből
figyeli a fal vörösén át
a mérhetetlen sokaságot, ami már nem környezi.

Felismer beszédfoszlányokat, 
egy hajfürtöt, 
egy gyűrűs kezet, 

egy teljes személyt szinte soha.

Az állatok jobban átfúrják maguk az emlékezeten, 
egyszerűbbek, 
változatlan bundájukkal. 

Annyi szellemet fogad, 
hogy elködösül az arca.

Őt magát is
alig ismerjük fel a régi fényképek közt, 
a szobában, ahol oly finoman pendül
minden negyedórája a hátralévő létnek. 

Dénes Ágnes fordítása

 

Egy öreg hölgy

Vadszőlővel befutott ablaknál áll mozdulatlanul
a fal vörösén át kémleli
messze tűnt szerettei szeszélyes sorát. 

Mondatfoszlányok
egy hajtincs
egy gyűrűs kéz

az egész ember szinte sosem bukkan fel.

Az állatok könnyebben átlépik az emlékezet küszöbét
egyszerűbbek
bundájuk nem változik.

A sok szellem láttán
arcára köd borul.

Akit nagyon várt
alig felismerhető a megsárgult fényképeken
a hálószobában negyedóránként gyengéden kongat 
a falióra most már egy életen át.

Tóth Zsuzsanna fordítása

 

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.