A ház
Mert az idő, mi rég a nagy vidéki ház volt,
a mészfehér falú, a zöld mezők ölén,
az ajtaján a rét kikandikált a lomb közt,
kitárva végtelen táját a képzeletnek,
a szétfolyó idő azóta összeszűkült.
Időnk ma mérve van; figyeld csak: épp telik,
hopp, máris több letelt, mint miről a fa tudna.
Már nem bolyonghatunk tovább napok lakában,
búcsút kell intenünk az árny-lakott szobáknak,
hol álmot ont a föld, tömény nedűt magából,
agyő, álmodozó napok tárt ablakoknál
a zöld idő-tanyán, hol mindig alma érik.
A ház
Tágas és otthonos lakhely volt az idő,
fehér ház a mezőn, fűzöld karok között
ajtó, mi fák mögött megbújó rétre nyílt,
sosem szabva határt szárnyaló gondolatnak;
egykor oly végtelen volt, és elfogyni kezd már.
Az idő letelik, tudd meg, későre jár,
a fa nem sejti még, milyen későre jár,
s üressé lesz e ház, csak a csend lakja eztán.
Búcsút kell intenünk, árnyék-lakta szobák
és álom küszöbén sóhajtó tetterő.
Nincs már többé, idő, hosszas ábrándozás
a házad teraszán, hol beértek az almák.
A ház
Az idő tágas és mily óriási ház,
a zöld karok között fehér királyi vár,
ajtó gallyakon át, mi pusztaságra néz,
s ahonnan messze száll minden, mit gondolunk,
az idő, mi erős, de törékeny, megáll.
Hallgasd, későre jár, időből, mi maradt,
a fa se érti tán, ideje most van itt.
Késő bolyongni már napokig, házban, így
búcsúzom hát, szobák, hol lakik a homály,
téliálmos nedűk, padlóban szunnyadók.
S ím viszlát, napjaink, midőn volt még idő
ablakból lesni, mint virágzik almafánk.
A régi ház
Valaha az idő tágas volt, benne éltünk,
ódon fehér falú ház, kert ölelte körbe,
a mélyzöld lombokon túl egy távoli rét
féktelen távlatot nyitott a gondolatnak.
A hajdani idő mostanra összement,
véges lett hirtelen. Látod? Későre jár,
bár erről még a fák sem tudnak számot adni.
A kóborlás korán már régen túl vagyunk,
búcsúzni kell. Szobák, ahol megült az árnyék,
léptek alatt nyögő álmos parkettalakk,
édes almabefőtt a kamrapolcokon…
Ég veled, régi ház, merengő nyáridő.
A lakhely
Az idő, ami tág s magas volt, a fehér
házat lakja a mélyzöld karjai között,
a rétre nyílt kaput csipkézi, nézd, a gally
a határtalan ész nagyságát nyitja már –
az óriás idő, a remegő beszűkült.
Hallgasd, a mért idő jobban késik ma itt,
sokat, de annyit, ó! nem sejti a fa még.
A kor se kóborol napoknak lakhelyén
búcsúzni kell, szobák, bennetek árny lakott,
az álom padlatát a nedvek nyögetik.
Ábrándos, illanó, szép napok, áldjon ég,
az idő lakhelyén, hol alma érik épp.
Az idő lakhelye
Régebben az idő tágas, határtalan
lakhely volt, a fehér ház, mit mélyzöld ölelt.
Az ajtó rétre nyílt a faágak között,
s a táj utat nyitott ezernyi gondolatnak.
A hatalmas idő most reszketeg, beszűkült.
Az idő mérhető, hallgasd, épp most telik,
már jóval több letelt, mint a fa sejtené.
Többé sosem bolyongsz nappalok otthonában,
Adieu, búcsúzni kell, árnyéklakta szobák,
padlóról álmatag párolgó sóhajok.
Búcsúzom, ablakok, léha álmodozás,
az idő lakhelyén az almák mind megértek.
A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.



Dénes Ágnes az egri Eszterházy Károly Főiskolán szerzett három tanári diplomát (magyar, angol, majd angol–magyar MA). Jelenleg a franciaországi Lille-ben él algériai férjével és kislányukkal. Autodidakta módon tanult meg törökül. Külföldi barátai számára fordította elsősorban 20. századi magyar költők verseit angolra és törökre. Kislánya számára rendszeresen fordít francia nyelvű, kisgyermekeknek szóló könyveket magyarra. Meséket is ír.
Kovács András fordító és tolmács.
Pál Ágnes (1973) francia és spanyol szakos tanár. Irodalomtudomány PhD után szakfordítóként helyezkedett el, 2009 óta pedig a Budapesti Gazdasági Egyetemen oktatójaként dolgozik. Korábban néhány novella- (Julio Cortázar, Carlos Fuentes, Juan Carlos Onetti, Annie Ernaux) és regényfordítása (Álvaro Mutis, Susana Fortes) jelent meg, valamint a Nagyvilág folyóirat Frida Kahlo-különszámát (2007/7-8.) szerkesztette.
Szécsi Krisztián (1996) az alapképzést orosz nyelv és irodalmi tanszéken végezte, jelenleg mesterképzését az ELTE BTK francia nyelv és irodalom tanszékén folytatja, mellette pedig a Közép-európai Egyetem könyvtárában dolgozik. Kutatásaiban Csehov nagydrámáival, illetve Henry Bauchau regényeivel foglalkozik. Fordításában olvashatók Ferenc József francia levelei a 2019-ben megjelent Drága Mama kötetben.
Tóth Zsuzsanna francia nyelv és irodalom szakon, majd pszichológiából diplomázott az ELTE-n. Neuropszichológusként és pszichoterapeutaként dolgozik Budapesten.