Jorge Eduardo Eielson

PAPÍRTEST

Füleket írok egyedül füleket
Nem tudom miért de nem írok körmöket
Sem szívet sem szempillát
Nem tudom írok-e vagy lélegzem csupán
Már nem teszek különbséget a tél
És a lap fehérsége között
És amikor a tűzbe dobom
Ezt az üres oldalt
Elégnek-e vele kételyeim
Fülem és körmeim is
Hamuvá válva gurul-e majd
Szívem és szempillám?

 

SOKSZOROS TEST

Nincsenek határaim
Bőröm nyitott ajtó
Az agyam pedig üres ház
Ujjbegyem könnyedén érinti
Az égboltot és a fapadlót
Nincs bőröm sem fejem
Karom és lábam
Karja és lába
Egy prüszkölő állatnak
Aminek határa nincs
Ha gyönyör boldogít mindannyian boldogok vagyunk
Még ha nem is boldog mindenki
Ha sírok mindannyian sírunk
Még ha nem is sír mindenki
Ha leülök egy székre
Ezrek ülnek le
A székükre
És ha elszívok egy cigarettát
A füst a csillagokig ér
Ugyanaz a színes film
Ugyanabban a sötét szobában
Mindenkivel összeköt és elválaszt mindenkitől
Egyedül egy vagyok mint mindenki és mint mindenki
Egy vagyok csupán.

 

OSZTOTT TEST

Ha a testem egyik fele mosolyog
A másik fele szomorúsággal telik meg
És sejtelmes halpikkelyek
Váltják fel hajkoronámat. Mosolygok és sírok
Nem tudom hogy a karom-e
Vagy a lábam ami épp sír vagy mosolyog
Nem tudom hogy a fejem
a szívem vagy a makkom
dönt-e a mosolyomról
vagy szomorúságomról. Kéken mint a halak
Zavaros és csillogó vízben mozgok
Nem kérdezem magamtól miért
Egyszerűen zokogok
Miközben mosolygok és mosolygok
Miközben zokogok.

Horváth Lívia

fordítása