Előző test
A szivárvány keresztülszeli apámat és anyámat
Míg te alszol. Nem meztelenek
Nem takarja őket sem pizsama sem lepedő
Egy felhőt alkotnak inkább
Férfi és női alakban összefonódnak
Talán az első férfi és az első nő
A földön. A szivárvány rajtakap
Amint nézem mint gyíkok a rések között
Csontjaik és csontjaim rései között nézem hogy nő
Égi gyapot szemöldökük közé
Már nem nézik nem ölelik egymást nem mozdulnak
A szivárvány újra elragadja őket
Ahogy magával ragadja gondolataimat
Fiatalságomat és szemüvegemet.
Melankolikus test
Ha szív felhőzi a szívet
Húspipacs ringatja el
Életünket a fájdalom ragyogása beleveti
Az agyat az árnyékba és vese
Máj belek még az ajkak is
Az orr és a fül elsötétednek
A láb rabszolgája lesz
A kéznek és könny gyűlik a szemekbe
Az egész test szenved
Egy régi ibolyaszín betegségtől
Minek neve melankólia jelképe pedig
Egy üres szék.
Száműzött test
Karjaimon botladozva
Orromon és fülemen megyek tovább előre
Hasnyálmirigyemen sétálok és néha még
A lábamon is. Galléromból fény árad
Sliccem fáj az egész világ
Ólomgömbben mi lenyomja szívemet
Nincsen hazám se nyakkendőm
Így élek hátam mögött a csillagok
Az emberek és a dolgok megrémisztenek
Épphogy hallom
Csontjaim mélyéről egy szaxofon hangját
Nemi szervem és fejem
néma ritmusát. Szüntelen tajték vesz körül
Szüntelenül küzdök
Beleimmel és szomorúságommal
Nadrágommal és ingemmel.
Szerelmes test
Gyengédséggel nézem nemi szervemet
Megérintem szerelmes testem hegyét
És nem én vagyok akit látok hanem a másik
Ugyanaz az ezeréves majom
Aki a holtág víztükréből néz vissza és kacag
Szeretem a tükröt ahol végigmérem
Sűrű szakállamat és szomorúságomat
Szürke nadrágomat és az esőt
Gyengédséggel nézem nemi szervemet
Csupasz makkomat és keserűségtől
Duzzadó heréimet
És nem én vagyok aki szenved hanem a másik
Ugyanaz az ezeréves majom
Aki a tükörből néz vissza és sír.
Horváth Lívia
fordítása


Jorge Eduardo Eielson (1924–2006) perui képzőművész, író és költő. Már fiatalon Európába utazott, élt többek között Franciaországban és Svájcban is, élete nagy részét pedig Olaszországban töltötte. Az ‘50-es évek perui költőnemzedékéhez tartozik, akik César Vallejo újszerű formaiságát és versnyelvét tekintették követendő példának. Líráját a tipográfiai és műfaji kísérletezés, a fragmentáltság, a ritmikusság és a vizualitás jellemzi. Átfogó költészetkoncepciója nem csupán az írott művekre terjedt ki, ezért a talán leghíresebb, 1944 és 1960 között írt költeményeit összefogó antológiája a Poesía escrita (Írott költészet) címet kapta. Két regénye és két drámája is megjelent, de festészettel és szobrászattal is foglalkozott. Képzőművészeti munkásságának középpontjában az ősi perui hagyományok, ezen belül is a kipuk állnak.