Cheryl Davison, Guunyu, 2007
Jean-Baptiste Para
Azok az idők elmúltak
Miféle csapzott füvű part ez?
S e konok fonál a lankák alján?
„Fegyelemből falok, ha kenyeret adnak.
Köpenyszárnyakból fekete pihét tépek.”
Serény kéz szappanozza a vágott kezet.
Ha rövidül az árnyék, a fül következik.
„Visszafordulok a sáros úton.
Megvarrom a csaláninget.”
Mégis ki beszél így,
amikor a legkisebb hattyúfivér
a fagyos föld alatt alszik?
Vége a régi időknek
Miféle gyom burjánzik itt a parton?
A lejtők alján milyen zsineg feszül?
„Ha kenyeret kapok, elrágom. Egy fekete
tollpihét tépek ki a reverendaszárnyból.”
Élő kéz szappanoz egy levágott kezet.
Utána egy fül és egy kurta árnyék.
„A tengernyi sárban visszafordulok.
És a csaláninget majd megvarrom én.”
De ki mer így szólni közülünk,
amikor a fagyos földben pihen
az utolsó hattyúfivér is?
Elmúltak azok az idők
Miféle fűkáosz ez folyónak partján?
Lejtő alján miféle konok zsineg feszül?
,,Fegyelemből rágom a kenyeret, mit adnak.
Köpenyszárnyból pihét tépek, feketét.”
Levágott kezet szappannal dörzsöl egy eleven kéz.
Rövid árnyékban pedig a fül követi.
,,Majd visszafordulok én a sárból.
Csalánból meg inget varrok.”
De hát ki beszél így,
mikor fagyott föld mélyén
alszik még az utolsó hattyú-fivér?
Az eredeti vers:
Les temps sont passés
Quel chaos d’herbes sur la rive?
Quel fil tenace au bas des pentes?
« Par discipline, je mâche le pain qu’ils me donnent.
Aux ailes des chasubles, j’arrache un duvet noir.»
Une main vive savonne la main coupée.
À l’ombre courte l’oreille suit.
«Je rebrousserai chemin dans la boue.
Je coudrai la tunique d’orties.»
Mais qui parle ainsi
quand au fond de la terre gelée
dort le dernier des frères cygnes?
A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.


Jean-Baptiste Para (1956-) Francia költő, műfordító, kritikus. Klasszikus nyelvekből diplomázott. A Cheyne kiadó D’une voix à l’autre (Egyik nyelvről a másikra) világköltészeti sorozatának szerkesztője. Olasz, orosz és indiai költőket fordít (pl. Camillo Sbarbarót, Vera Pavlovát vagy Agha Shahid Alit). Itt közölt verse az Apollinaire-díjas La faim des ombres (Árnyékok éhsége) című kötetéből való.
Pál Ágnes (1973) francia és spanyol szakos tanár. Irodalomtudomány PhD után szakfordítóként helyezkedett el, 2009 óta pedig a Budapesti Gazdasági Egyetemen oktatójaként dolgozik. Korábban néhány novella- (Julio Cortázar, Carlos Fuentes, Juan Carlos Onetti, Annie Ernaux) és regényfordítása (Álvaro Mutis, Susana Fortes) jelent meg, valamint a Nagyvilág folyóirat Frida Kahlo-különszámát (2007/7-8.) szerkesztette.
Szécsi Krisztián (1996) az alapképzést orosz nyelv és irodalmi tanszéken végezte, jelenleg mesterképzését az ELTE BTK francia nyelv és irodalom tanszékén folytatja, mellette pedig a Közép-európai Egyetem könyvtárában dolgozik. Kutatásaiban Csehov nagydrámáival, illetve Henry Bauchau regényeivel foglalkozik. Fordításában olvashatók Ferenc József francia levelei a 2019-ben megjelent Drága Mama kötetben.
Székely Éva Mária Kolozsváron, a BBTE magyar-francia szakán végzett. Figyelmét elsősorban a tengeren túli francia nyelvű irodalom köti le. Fordításában olvasható magyarul Alain Mabanckou egyik regénye. Jelenleg Dél-Franciaországban él.