Ilya Kaminsky

Belökik Szonját a katonai dzsipbe
egy májusi, májusi, májusi reggel, egy acélfényű reggelen –

belökik,
és ő rázkódik és görnyed és ütődik a csöndben,

ami a lélek zaja.
Szonját, aki egyszer azt mondta: A letartóztatásom napján zongorázni fogok.

Látjuk, ahogy négy férfi
elviszi őt –

és látni véljük, ahogy öreg zongorák százaiból húzódik híd
Arlemovszktól a Tedna utcáig, és ő

vár minden zongoránál –
egy bábu marad

belőle,
amelyik az ujjaival beszél,

a bábuból ez a nő marad, s ami belőle marad
(elvittek, Szonja), a hang, amit nem hallhatunk – ez a legtisztább hang.

Fehér Renátó

fordítása