Philip Larkin

Dublinesque
(Dublinesque)

A macskaköves mellékutcán,
hol a fény is ónosan szitál,
s a boltok ablakában lámpa
bont virágot a délutáni
ködben, s ragyog lóversenynaptár,
rózsafüzér, vonul a gyászmenet.

Elöl a halottaskocsi megy,
lemaradva mögötte pedig
egy falka lotyó, egész regiment,
széles karimáju, virágos
kalapban, sok birkabőr kabát,
sok hosszú szoknya, mind földig ér.

Együvé tartoznak, egy család,
utolsó útjára gardedám
egy rég látott, kedves rokonnak;
kánkánra lépnek, kart karba fonva,
úrinőkön nem így áll a szoknya
(az idő vérrel és bajjal jár),

viselnek bánatot, s halált.
Vonul tovább a trupp, s egy dal szól
messziről, magányos hang dalol
valami Babiról vagy Gabiról,
mintha ez a név jelentene
mindent, ami szép volt, szerelem.

Babiczky Tibor fordítása

 

Dublini képeslap
(Dublinesque)

Stukkós mellékutcákba, hol
ónszürke fény dereng
s a délutáni köd
kigyujtja boltokban a lámpát,
turfkönyvek, kegytárgyak felett
vonul egy temetés.

Elöl a gyászkocsi,
de nyomban azután
csapat járókelő:
birkabőr ujjasban, fehér
virággal a kalapjukon,
bokát verő ruhákban.

S nyájas nagyon a hangulat.
Olyannak tisztelegnek tán,
akit szerettek.
Néhányan cifrázzák a lépést,
ügyesen fölfogva a szoknyát
(ritmusra csattog két tenyér).

De van mély bánat is.
Ahogy vonulnak,
hallani a dalt
a Kittyről, vagy Katyről,
mintha a név ezt mondaná:
szerelem, szépség.

Fodor András fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.