A fiatal költő-műfordítót kérdeztük Larkinról, dalszövegfordításról és a skót balladák hatásáról.

Ha jól tudom, Larkin költeményét Enrique Vila-Matas spanyol író Dublineszk című regényének versbetétjeként fordítottad újra. Ismerted a korábbi magyar fordítást, vagy attól függetlenül dolgoztál?

Nem ismertem Fodor András fordítását, és bevallom, nem is gondoltam, hogy létezik, mert a kiadótól úgy kaptam a szöveget, hogy nem találtak magyar fordítást belőle. Mondjuk, ha tudtam volna a létezéséről, akkor is csak utólag olvastam volna el.

Jelentett-e az bármilyen speciális körülményt, hogy egy regényszövegbe illesztett versről van szó? Kellett-e illeszkedni a főszöveghez bármiben?

Nem, ilyen megkötés nem volt. Hála Istennek, teszem hozzá.

Ismerted valamennyire Larkin líráját, mielőtt lefordítottad ezt a verset?

Igen, angol szakon, ötödéven foglalkoztunk Larkinnal. És már akkor is lenyűgözött az a kifinomult, búvópatakként jelentkező összetettség, ami a költészetét át- meg átjárja. Hogy konkrét példát is mondjak, ez esetben a Dublinesque-ből: az eredetiben megjelenő ’clap’ szó egyik jelentésrétege utalhat a vérbajra is. Vagy a vers végén megjelenő két személynév közül az egyikről (Katy) – természetesen, ez a szerzői szándék – eldönthetetlen, hogy férfit vagy nőt jelöl. Ezért is változtattam meg ’Gabi’-ra, ami lehet Gábor vagy Gabriella is. Merthogy végig ott lebeg a kétség a versszövegben, hogy a prostituáltak temetik egy társukat, vagy éppen egy stricit…

A Petőfi Rádióban dalszöveg-fordításaiddal szerepeltél, mennyiben hasonló a dalszövegek magyarra ültetése a versekéhez, és mennyiben más?

Felelőtlenség volna kijelenteni, hogy dalszöveget fordítani könnyebb, mint verset. Inkább úgy fogalmaznék, hogy más jellegű problémákkal szembesül az ember egy dalszöveg magyarra ültetése során, mint egy versnél. Előbbinél – sok esetben – a szöveg kevésbé összetett, viszont a zenét nem lehet – és nem is szabad – „kikapcsolni”. Emellett a dalszövegek világa konkrétabb, kevésbé univerzális, mint a verseké, és ez folyamatos dilemmát jelent. Összességében azért egy dalszöveg általában hamarabb „megadja magát”, mint egy vers.

Legutóbbi versesköteted A jóemberek számos verse a skót balladairodalom hatását is magán viseli, honnan jött ez az inspiráció és mennyire érzed a magyar lírába integrálhatónak ezt a hagyományt?

Az angol szakos diplomamunkámat – amelyet végül nem fogadtak el – Yeatsből írtam. Ekkor találkoztam Yeats ír folklórról, illetve mitológiáról szóló írásaival. Emellett Yeats – főleg a Scots Observer hasábjain – több értekezést is megjelentetett a skót és az ír mitológia-felfogás különbségeiről. Mondanom sem kell, érdekelni kezdtek a skótok is. Hogy az integráció sikeres volt-e, nem tudom, csak reménykedem, hogy – valamelyest – igen.

Milyen versfordításon dolgozol most, ha dolgozol ilyesmin, illetve, ha nem, mondanál olyan verset, amiről úgy gondolod, hogy érdemes lenne magyarra fordítani?

Szeretném lefordítani Larkintól a High Windows-t, valamint Yeatstől a The Magi-t. Emellett tervezem még Yeats balladáinak fordítását is. Ha elkészülnek, és jól sikerülnek, egyértelmű, hogy a Versumnak küldöm őket.

Az interjút Krusovszky Dénes készítette