Siniša Tucić
A legnagyobb büntetés
(Najveća kazna)
Ez többé nem
a koncentrációs tábor
szögesdrótja
sem ablak
sem fal
sem vasfüggöny.
A társadalmi viszonyok
arányainak
vagy hálózatainak
képzelt vonala
a modem kábelei
tilos átlépni rajtuk.
Tilos a túloldalra menni.
Kiszabva a norma
Mely egy ideig tart még.
A szubjektum nem Jób
A szubjektum nem a hős K
Kafka regényéből.
Akit az erősebbek kínoznak,
leigáznak,
aki nem mer megszólalni.
Nem fogják megverni.
A sebek a testén nem léteznek.
Tovább fog élni,
És ez a legnagyobb büntetés.
Orcsik Roland
fordítása


Siniša Tucić (1978) szerb költő, Újvidéken született, ahol jelenleg is él. Eddig négy verseskötete jelent meg: Betonska koma (Betonkóma, 1996), Krvava sisa (Véres csöcs, 2001), Nove domovine (Új hazák, 2007), Metak (Golyó, 2012). A háborús kilencvenes években a rezsimellenes MAGNET nevű performercsoport tagja volt, emiatt a karhatalmak többször zaklatták, akárcsak a csoport többi tagját. Magyarul eddig az Ambroozia, Fosszília, az Ex Symposion, illetve a Tiszatáj folyóiratok közölték az írásait.
Orcsik Roland (1975) Faludy- és Sinkó Ervin-díjas költő, műfordító, a Tiszatáj szerkesztője, a Szegedi Tudományegyetem Szláv Intézetének oktatója. Legutóbbi kötetei: Holdnak, Arccal (versek, 2007), Mahler letöltve (versek, 2011), Harmadolás (versek, 2015). Többek között Mirko Kovač, Igor Štiks, Primož Čučnik vagy Delimir Rešicki magyarra fordítója.