Friederike Mayröcker

ahogy Giacometti:
az éj árnyékai

a tavasz
szobrocskái: etruszk
hermafrodita hűvös-meztelen bronz-
alakban a lemezek közt, egy
kissé a pergő violaszín rózsa takarásában,
megragadom a hosszúkás
testeket, a zöldes kagylót, kitapintom a mély
bevágást a gyermeki emlők között –
köldök hosszú holdja, a bordák
között éppúgy, ahogy velem történt, amikor
az orvos látó kezét végighúzta
az oldalbordán, derék
terepszemlét tartott a szív tajtékainál,
amelyeket alig lehet felderíteni, mit sem
tud a test önnön hímtagjáról,
a lábak mentén, gyöngéd
ikertalpairól, kezembe
zárom a fejet, elrejtem az ikerpár
gyermekded koponyáját az öklömmel, hogy
bevégződjön, miközben szüntelenül
csattog a szürkület ollója,

 

Otto Breichának

 

Bartók Imre

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.