Friederike Mayröcker
ahogy Giacometti:
az éj árnyékai
a tavasz
szobrocskái: etruszk
hermafrodita hűvös-meztelen bronz-
alakban a lemezek közt, egy
kissé a pergő violaszín rózsa takarásában,
megragadom a hosszúkás
testeket, a zöldes kagylót, kitapintom a mély
bevágást a gyermeki emlők között –
köldök hosszú holdja, a bordák
között éppúgy, ahogy velem történt, amikor
az orvos látó kezét végighúzta
az oldalbordán, derék
terepszemlét tartott a szív tajtékainál,
amelyeket alig lehet felderíteni, mit sem
tud a test önnön hímtagjáról,
a lábak mentén, gyöngéd
ikertalpairól, kezembe
zárom a fejet, elrejtem az ikerpár
gyermekded koponyáját az öklömmel, hogy
bevégződjön, miközben szüntelenül
csattog a szürkület ollója,
Otto Breichának
Bartók Imre
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.


Friederike Mayröcker (1924–2021) osztrák költő. Versei mellett prózájával, színpadi szövegeivel és hangjátékaival is nagy sikereket aratott. Utóbbiak közül négyet Ernst Jandllal közösen írt, akivel 1954-től 2000-ig, Jandl haláláig együtt élt. Mayröcker korunk egyik legnagyobb hatású német nyelvű költője. Lírája súlyos és érdes felületű, akár a nyers vas, ugyanakkor légies, a hétköznapi világ eseményei felett lebegő, megfoghatatlan konstrukció. Ez a kettősség a legfinomabb szókapcsolatokban, képekben, sorokban mutatkozik meg, amitől versei mindig szinte pattanásig feszülnek. A költői értelem keresése, a lírai megszólalás tétjeinek újradefiniálása, a folytonos mozgásban lévő jelenségek megragadásához szükséges rugalmas poétika felépítése a célja e nagyszabású és titokzatos életműnek.
Bartók Imre (1985) irodalomtörténész, író. Három líratörténeti munkát (Paul Celan. A sérült élet poétikája, 2009; Rilke. Ornamentika és halál, 2011; A hamis Alef. Kezdet és temporalitás, 2014), öt regényt (Fém, 2011; A patkány éve, 2013; A nyúl éve, 2014; A kecske éve, 2015; Láttam a ködnek országát, 2016), egy drámát (Goebbels, 2015) és egy gyerekkönyvet (Alfonz és az űrlények, 2015) jelentetett meg.