Christophe Tarkos

A szarember
(L’Homme de merde)

És akkor találkoztam a szaremberrel, megnéztem alaposan, és egészében szarból volt, szarból volt a ruhája, apró, rendkívül kemény és sötét dolgok voltak a szájában, szarból, alaposan megnéztem, szarból voltak, a fogai helyén száraz és nagyon kemény szar volt, és akkor megnéztem a száját, belenéztem a szájába, és egyfajta sűrű, enyhén folyós szart vettem észre a szájában, a szeme tökéletesen üveges volt, vagyis barnán folyós, enyhén ragacsosan, barnásan-üvegesen, és alaposan belenéztem a szemébe, a szeme szarból volt, aztán a fejébe néztem bele, és láttam, hogy a feje belsejében ugyanúgy szardarabok vannak, rendkívül szorosan, rendkívül szorosan, rendkívül összecsomódosva, nagyon, nagyon, nagyon összecsomósodva, ami csavar-formákat hozott létre az agyában, a fejében, préselt szarból volt, és akkor belenéztem a szívébe, és a szíve egy nagy szardarab volt, és valamiféle nedv szivárgott a szívéből, barnás, koszos lé, szarszaft folydogált mindenhol, és akkor azt gondoltam, hogy lehetetlen, lehetetlen, hogy egy ilyen ember valóban, teljességgel szarral legyen tele, és akkor még beljebb néztem, volt hasa, és a hasában is nagyon össze volt csomósodva minden, alaposan megnéztem, és valóban a hasában is szar volt, szarcsövek, szarcsövek mindenfelé, és a szarcsövek belsejében, egyfajta  puhább szar folyt a szarcsövek belsejében, és akkor azt gondoltam, hogy lehetetlen, hogy egy ember teljes egészében szarral legyen tele, és hallgattam a beszédét, és mindaz, amit mondott, szar volt, mindaz, amit gondolt, minden gondolata szar volt, és azt gondoltam, hogy lehetetlen, hogy létezik ilyen ember, alaposan megnéztem, egy igazi szarember.

Szabó Marcell

fordítása

A vers (az írott változathoz képest enyhén eltérő) verziója a szerző előadásában: