Nemes Krisztina

“Végigtapogattuk egymást vadul, durván, / s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk, / még most is néha üres kezünket látjuk,  / bár akkor nem éreztem, de most megijeszt” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

“mint a boholy, ami köldökünkbe tapad, / ott van minden asztal és ágy lába alatt, / köldökráncokban, a por meg a porcicák” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

“Mint a víz illata, oly elemi, / tisztaság s mély bizalom illata, / —vagy nem is illat— maga a bozót / földből sarjadt, üde tisztasága, / lényegi, ősi és makulátlan.” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“(Tudom, hogy vannak nők / a parton, s mint vékony takarót emelnek / fel minden hullámot, ujjuk közé fogva, // hátha ölelhetik a gyermeket újra.)” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“szeretném, ha mint az egybehordott / kövek, szavaim megvédhetnének / nyelvet, országot, az életünket, / s hogy ne tudja senki, mi a nevem, // ahogy nem tudják azt sem, ki rakta a kőfalat.” Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.